Útvonal: Pomázról indultunk Lajos-forráshoz, onnan Karolina-árkon, Holdvilág-árkon vissza le Kiskovácsiba, ahonnan busszal Pomázra.
Időintervallum: 10:10-kor indultunk Pomáz HÉV-állomásról, 15:50-kor értünk vissza.
Létszám: 10 fő
Táv: ~13 km
Kifejezetten kellemetlen időt jósoltak a megbeszélt napra. Az indulás előtti napon felajánlottam a társaságnak, hogy inkább csináljunk egy szentendrei városnézést, de egyöntetűen le lettem szavazva. Viszont a társaság nagyrésze autóval kívánt Pomázra érkezni, így csak 4-en indultunk HÉV-vel, ráadásul Csepi csak a Szentlélek téren szállt fel, így Zolival 3-an indultunk a Batyiról.
Indulás a Batyiról: 9:18
9:40-től 10:00-ig folyamatosan érkeztünk Pomázra. Megfelelő helyet nemigen találtunk, így kávézás nélkül indultunk neki a kirándulásnak. Az első 3/4 órában a városon belül sétáltunk, folyamatosan enyhén felfelé.
Indulás a HÉV-től: 10:10
Betérve az erdőbe, a zöld csíkon, majd később a kék kereszten haladtunk. Mehettünk volna a zöld háromszögön a Kis-Csikóvár, Nagy-Csikóvár megmászásával, de az +50 méter emelkedő és a ködös idő miatt semmi plusz látványt nem adott volna.
Ezen az útvonalon is nagyjából folyamatosan felfelé haladtunk, de nem túl drasztikusan. Abszolút bírható volt. Közben a ködös erdő szenzációsan misztikus látványt nyújtott.
Indulás az erdőben: 10:55
A Lajos-forráshoz felérve a látótávolság kb 10 méterre csökkent. Egész sokan voltak fent. Megálltunk pihenni, eszegettünk, iszogattunk, volt aki forrásvizet is vételezett, aztán lassan nekiindultunk a leútnak.
Érkezés a forráshoz: 12:25
A forrástól először az érkezésünk irányába indultunk, majd az első elágazásnál váltottunk a vörös kereszt jelzésre. Picit még fölfelé haladtunk, de aztán elértük a Karolina-árkot és onnantól csak le. A Karolina-árok néhol kifejezetten erősen lejtett, de a nyirkos idő ellenére is jól járható volt. Ez a rész még kevésbé látványos, de kellemes séta-út.
Indulás a forrástól: 13:05
Az árok tetején megálltunk egy negyed órára pihenni, majd nekiindultunk a nap fő attrakciójának. Itt letértünk a turistajelzésről, a piros kereszt ugyanis az árok peremén vezet, de mi az alján akartunk lehaladni. Féltem, hogy a szürke időben nem lesz valami látványos az árok, de kellemesen csalódtam. Nagyon jól állt neki a ködös idő. A nyirkosság ellenére egészen jól járható volt a terep, a Meteor-létra az elmúlt években szépen fel lett újítva, sőt, az árok felétől a forrásoknak hála a Domini-patak is kapott némi vizet. 1 csodás és kényelmes órába telt a lejutás.
Érkezés az árok tetejére: 13:50
Az erdőből kiérve kiderült, hogy még van bő 30 percünk a buszig, így betértünk a Breier Farmra. Első ránézére kicsit túl elitnek tűnt, de a felszolgálók módfelett kedvesek voltak. Bent már nem volt hely, de gyorsan beüzemelték nekünk a teraszt, így kiültünk egy kávéra/sörre/forrócsokira. Mind a kapott italok, mind a személyzet nagyon pozitív volt, szerettük az ott töltött félórát.
Kicsit késve indultunk a közeli buszmegállóba, a busz pedig 2 perccel előbb jött, így csak Zoli brutál sprintjének köszönhetően sikerült elérnünk a járatot. Innen 6 km Pomáz, kb 10 perc alatt be is értünk.
Érkezés a Breierbe: 15:10
Félve indultunk neki, de nagyon jól sült el. A ködös erdő szenzációs látványt nyújtott, szerencsére az utak jól járhatóak maradtak és a hideg sem volt vészes. Szokás szerint a hangulat pazar volt, rengeteget beszélgettünk, nevettünk.
Ez egy kiváló lezárása lett az idei Hajas-séta-idénynek.
Köszi mindent! :)
Felkészülni! Hamarosan ismét útnak indulunk! :)