Spartacus-ösvény 2026.05.23.

Az előzetes időpontszavazáson 12 fő jelezte, hogy neki ez a dátum felelne meg, majd ez rövid időn belül 6 főre csökkent. Kár, mert gyönyörű volt. 😍

10:00-ra beszéltük meg a találkát a Batyira, amit mindenki komolyan vett, így a 10:18-kor induló HÉV-ig még volt annyi időnk, hogy beugrottunk egy pohár sörre az Utasellátóba. 😅

A busz, a szentendrei HÉV-végállomás mellől indult, pont úgy időzítve, hogy kényelmesen át lehessen érni, így 11:05-kor már a buszon ültünk, 11:30-kor pedig le is szálltunk Pilisszentlászlón.

Cuki kápolna mellől indultunk a településről kifelé. Kb 4km az ösvény bejárata, ennek a harmadát még házak közt tettük meg, majd mezőgazdasági területek, szürkemarhák stb. Az erdőbe beérkezés után kicsivel le is tértünk az autóval is járható földútról, az egyszemélyes ösvényre.

Az ösvény szinte végig egyszemélyes. Az elején egy zöld növény-alagútként indul, majd domboldalban kanyarog. Középtájon sziklás domboldalban halad csodálatos kilátással, aztán visszatér a fák közé. Lebilincselő útvonal, élmény volt végigsétálni.

Bár az indulási pontnál tábla riogat az útvonal veszélyeivel, ám az igazság az, hogy jó időben akár sportcipőben is jól járható a terep - bár azért odafigyelést igényel. Esős, pláne havas időben azonban izgalmassá válhat a séta, ilyen esetben csak gyakorlott túrázóknak ajánlott.

A Jenő-kunyhónál több csapat is pihent, nemigen volt szabad hely, de mi nem is akartunk megállni, hiszen mi a párszáz méterre levő Alsó-Pap-hegyen levő kilátópontnál szerettünk volna beiktatni egy nagyobb pihenőt. Felérve a célhelyszínre azonban hamar kiderült, se árnyékos rész, se leülésre alkalmas farönk, se kiemelkedő kilátás, így visszaindultunk a kunyhóhoz.

Amire leértünk, egy asztal fel is szabadult, így elfoglaltuk, ettünk/ittunk/pihentünk. Jó háromnegyed órát ücsörögtünk itt.

Elébb még a Spartacus-ösvény részét képező szakaszon haladtunk, de már visszafordulva Pilisszentlászló felé, majd ezen útvonalon tértünk be a Apát-kúti-völgybe. Csodás patakmeder, amit néhol felette levő kényelmes útról csodáltunk, néhol benne haladtunk, de több helyen kereszteztük is. Elképesztő energiájú hely, nem győztünk ömlengeni... 🥰

3 km-rel a vége előtt még az erdőben leültünk egy utolsó pihenésre, aztán az elhagyatott Dharma Kincse Zen Templom mellett elhaladva lassan visszatértünk a civilizációba.

Nem sikerült jól ütemeznünk a visszaérkezésünk az óránként járó buszhoz, így volt 20 percünk a buszmegálló árnyékában. Végül fél óra buszozás után megérkeztünk Szentendrére, ahol lerobbant a HÉV, de beállt helyette másik, amin 235 fok volt és a nap is telibe besütőtt. Tulajdonképp az egész túrán nem izzadtunk annyit, mint ezen a fél órás HÉV-ezésen...

Márk hivatalos volt egy rendezvényre, de a többiekkel még beültünk kajálni a Kökibe, majd koccintani egyet.