Diósd-Törökbálint 2026.10.31.

A találkozót szándékosan a busz indulása előtt bő fél órára hirdettem meg, így maradt idő az Etele téren egy kávéra/sörre - kinek, mi.

A buszpályaudvarra pár perccel a jármű indulása előtt értünk, így nem vártunk sokat. Kb 25 percet buszoztunk.

A mészkőbánya előtt azt terveztem, hogy beülünk a Robur nevű helyre. Az intézmény 11-kor nyit, mi pár perccel előbb értünk volna oda, ezért húztuk az időt. Végül 11:02 perckor érkezve tapasztaltuk meg, hogy annak ellenére, hogy bent vannak páran, a hely nincs nyitva. Egyik srácot kérdeztük, mikor nyitnak, azt mondta, 11-kor. Montdtuk, hogy az jó, mert 11:02. Erre beszaladt megkérdezni és jött is a válasszal. Ma inkább 12-kor. Így aznap nem evett/ivott náluk 8 ember.

A mészkőbánya felé vezető főutak helyett a bejáráskor a telkek között megbúvó sikátorokat fedeztünk fel, ezeket használtuk. Közvetlen a bánya előtt Bloom Café-ban pihentünk meg. 

A bánya már természetesen nem üzemel, a terület nagyrésze erdős, de azért vannak szabadon bejárható izgalmasan kinéző részei. Egyedi kiránduló célpont.

A bánya után újépítésű lakórészen vágtunk keresztül az Országzászlóig. Egészen erős az M0 hangja ezen a részen. Csodálkoztunk is, hogy ennyire drága ingatlanokat telepítenek egy ennyire zajos helyre.

Az Országzászló érdekes építmény. Meredek lépcsősoron fel lehet mászni a tövébe, ahonnan egészen szép kilátás nyílik a környékre.

Eztán egy gyalogoshídon keltünk át az M0-on és már Törökbálinton is voltunk.

Lakó- és víkendházak közt értünk fel az Anna-hegyre. Ahogy beléptünk az erdőbe, rögtön a kilátónál voltunk. A bátrabbak felmentek körülnézni - tényleg nagyon messzire ellátni, de mivel a közelben nagyon érdekes dolgok nincsenek, így a látott táj elég apró elemekből rakódik össze.

A kilátó tövében ettünk-ittunk. Itt indult útjára az albatrosz...

A kilátó után az Anna-hegyen sétáltunk végig, illetve ereszkedtünk le Törökbálint városába. Az út elején szélesebb tanösvényen haladtunk, amiről később egy keskenyebb túristaútra tértünk át, ami végül - egy gerinc után - lépcsőfokokkal könnyített sülyedésbe kezdett.

Tettünk egy nagy kört Törökbálint egyik panorámás utcáján, majd onnan lejőve, fölszaladtunk a Kálvária-dombra is. Ezek után a Majláth-kastély előtt elhaladva a Három Nyulak kávézóra pillantottunk rá, majd inkább a Guri Serházat választottuk.

A Guriban furcsa és finom söröket kóstoltunk, miközben egyre nagyobb volt körülöttünk a sürgés-forgás, hiszen Halloween-partyra készült a város, amelynek egyik központi helyszíne volt a söröző. Mi persze nem tudtuk megvárni az események beindulását. 1 óra pihenő után indultunk az utolsó szakaszra, a tóhoz.

A tó cuki, karbantartott. Kellemes sétahelyszín. ...de itt azért már fáradtak voltunk.

A tó pont 2 buszmegálló közt van, ezért azt a hibás döntést hoztuk meg, hogy elébe megyünk a járatnak. Sajnos a társaság egy része lemaradt, így kb 1 percen múlt, de lekéstük a kinézett buszt. Nem sokkal később jött ugyan egy másik járat, de az más útvonalon ment, így közel 20 perccel hosszabb menetidővel értünk az Etelére.

Ott aztán ki-merre. Mi vonat, mert az gyorsabb. Nyilván annyit késett, hogy jobban jártunk volna a metróval. 😅