Budafok 2023.07.01.

A Promontor vendéglőnél a macskaköves Magdolna utcán indultunk neki a sétának. A Szent Lipót templomot megkerülve jutottunk az Anna utcába, ahonnan nyílik némi rálátás a Törley-kastélyra. Sajnos ennél sokkal többet nem láttunk belőle a túrán.

Visszafordulva a Péter-Pál kápolna felé vettük az irányt. Elhaladván a plüss-kerítés mellett értük el a kápolnát, ami mellett az érdekes elhelyezkedésű Stáció kerten, majd Stáció és Szent Gellért utcán keresztül értünk fel arra az ürestelekre, ami kilátóponttá lett alakítva. Nem sokat időztünk, a Nap itt már belekezdett a melegítésbe.

Az általam ismert egyik legcukibb utcán - a Hajlat utcán - folytattuk az utunkat. Az utca egy árnyékos pontján átbeszéltük az Izé Cafés rendelésünket, ugyanis mivel ott minden frissen készül, abban maradtam a kávézóval, hogy már az érkezésünk előtt leadjuk a rendelésünk, hogy elő tudjanak készülni. Miután átmeneteltünk a két domb közti katlanon, felkapaszkodtunk az Izé Caféhoz. Kellemes kerthelyiség, finom kávék, italok és szendvicsek. Tele is lett velünk a kis kert.

A kávézóból ismét egy zárt érdekesség irányába indulunk. A Törley-mauzóleum - avagy a Törley család sírboltja - "szokás szerint" elhanyagolt, látogatásra nem alkalmas, így szépen bezárva várja a csodát.

A mauzóleumtól először még lefelé mentünk, majd miután elsétáltunk a szintén rommá pusztult Czuba-Durozier kastély mellett, majd Budafok (pontosabban Promontor) első utcájában is sétáltunk picit, a Péter Pál utcában. Ezután jött egy erősebb emelkedő, melynek tetején a kálváriánál pihentünk meg (melyet a tábla alapján 1934-ben "budafoki családok összegyűjtött filléreiből restauráltatta a budafoki oltáregyesület").

A temető mellett elsétálva, a külváros kevésbé frekventált részén haladtunk tovább a Barlanglakás irányába. Mivel azonban az egyeztetések alatt nem tudtam rávenni őket, hogy a délutáni rendezvény előtt nyissák meg nekünk - belépő ellenében - a helyet, a rendezvényt megvárni viszont nem volt időnk, így helyette a mellette levő Bérkocsi söröző lett az új célpon.

Talán itt voltunk a legfelszabadultabbak. Olyannyira, hogy fotó sem készült, pedig bő 1,5 órát töltöttünk ebben a külvárosi kiskocsmában. Nagyon sokat nevettünk. A helyiek eleinte nem örültek nekünk túlzottan, nehezen viselték amire 10 fő lerendelte a kívánt italát, de a hölgy a pultban elég rendesen rendre utasította őket. Vettünk csilis dolgokat is - mi pl mustárt.

Annyit ücsörögtünk a Bérkocsiban, hogy közben elkezdődött a rendezvény, így a Barlanglakás nyitva volt, a társaság pedig úgy döntött, inkább csússzunk időben, de nézzük meg a helyet. Az eddigi telefonos rugalmatlanság ellentéte várt minket. Végül odáig jutottunk, hogy ha annyira sietünk, nézzünk körbe ingyen, kérdezzünk, ha valamire kíváncsiak vagyunk. A tárlatvezető persze ezt nem bírta, így csak kaptunk egy 20perces előadást. Végül persze utólag önkéntesen mindannyian kifizettük a belépőt.

Készült pár kép, de ide inkább a tárlatvezető bácsi zanzásított előadását rakom fel a yt-ról.

A kertvárosi részen keresztül a hegyről a Dunapartra ereszkedtünk és elértük az ebédelős helynek kikiáltott Kompházat. Kellemes környezet, a Duna indokolatlan takarásával, büfékaják unott kiszolgálással, de ezekkel együtt is kedveltük a helyet.

Zoli lelépett, mert dolga volt Albertfalván.

Ezután indusztriális környezetben hagytuk magunk mögött Budafokot, átértünk Budatéténybe. A Hárosi-öböl volt a célpontunk, amelynek vízparti halásztelkei között bújik meg a Csutak. Kellemes hely, sörözésre kifejezetten alkalmas.

Itt már rájöttünk, hogy 7-ig tuti nem érünk az Óhegy étterembe, ráadásul addig éhesek se leszünk, így felhívtam őket és 8-ra változtattam a foglalást.

A sörözős pihenő után a dunaparti szakasz jött. Itt tulajdonképpen nem egy konkrét helyszínt néztünk meg, hanem egy partszakaszon sétáltunk át Budatétényből Nagytéténybe.

A Hárosi-öböl egy csodakellemes hely, csendes vízzel, horgászokkal, szürkegémekkel és egyéb vízimadarakkal, teknősökkel, nomeg hódokkal (nekik eddig csak nyomát láttam sajnos). Innen az M0 telegraffitizett aluljáróján át jutunk el a nagytétényi ártéri erdőhöz. Megtekintettük a Kis-Háros-szigetet is, meg láttunk egy gyönyörű farkast (najó, csak félig volt farkas és pórázon volt, de nagyon szép volt).

Ezen a szakaszon a szúnyogok eledelévé váltunk - pedig szúnyogriasztónk is volt.

Itt már közelgett a kirándulás vége, beértünk Nagytéténybe (mármint a lakott részre, hiszen már majd 1 órája a tétényi erdőben jártunk). Itt tekintettük meg a Nagytétényi Kastélymúzeumot - megint csak kívülről, hisz ez az épület is zárva várja az elmúlást.

Besétáltunk Nagytétény központjába, rátekintettünk az I. világháborús emlékműre, majd Kulti-család és Noémi lecsatlakoztak, mi pedig a Nagyboldogasszony-templom megkerülésével felküzdöttük magunkat az Óhegy Étteremig. Hullafáradtan estünk be, de kedvesek voltak, az ételek is teljesen rendben voltak, úgyhogy minden rendben volt. Zolinak ide sikerült visszacsatlakozni, így ő is velünk evett.
A Benedek-pár a vacsora után elköszönt, de a legbátrabb(?) ötös még tovaindult, levezetni.

Az Óhegytől pár utcányira kinéztem egy helyes kis családi sörözőt. A hely teljes mértékben hozta amit elvártunk. Kedves, közvetlen helyiek, rugalmas és bájosan érdeklődő tulajbácsi, kellemes árfekvés, baráti hangulat.

Külön érdekesség, hogy ezzel a hellyel Budafok, Budatétény és Nagytétény után a XXII. kerület utolsó (4.) lakónegyede a Baross Gábor-telep is meglátogatásra került.